A hazugok világát éljük. Méghogy néhány 10 ezren voltunk ott, fasiszta indíttatással. Tehát vannak, akik már a kokárdától, a magyar zászlótól is farkast kiáltanak. És nem lehet befogni a p..., - majd mit mondtam -, szájukat. Azt el tudom fogadni, hogy szombaton nem tud egyszerre mindenütt ottlenni a "tudósító", vasárnap ki kell pihennie az éjszakai bulit. De hogy még hétfőn is a történelemhamisító, agymosó "információikat" terjesszék, ...! De ez hallatszik az EU parlamentig, Washingtonig.
A 12 éves unokám informatikai ismerete elegendő a Google térkép különböző nagyítású lehívásához. Aki járt általános iskolába, tanulta az aránypárt, amivel le tudja mérni az utcák, terek szélességét és hosszát. A kettő szorzatából jön a négyzetméter. Tessék kipróbálni, 1 m-szer 1 m-es négyszögben ketten kényelmesen tudnak menetelni, négyen is elférhetnek sűrűn állva nézelődni. Miután a menet eleje feltöltötte a Kossuth tér hézagait, a hangosbemondóban bemondták, a menet vége az Oktogontól nem tud előrébb mozdulni. Innen számolva ez 100 ezer négyzetméter. Tehát úgy voltunk 200-400 ezren, hogy az útkereszteződésekben állókat - akiktől olykor a menet megtorpant - nem vettük számításba. De ha valaki elhitte az "okosoknak", hogy az Opera elé befértek 70 ezren, abból a milliót lehetne arányosítani.
Mikor az első eltávozó tömegben gyalogoltunk az Akadémia mellett, egyszer csak azt hallom: "a 60-as években volt utoljára ilyen". Érzelmileg azonnal megfogott, majd lassan letisztult a mondat bölcsessége. A 60-as években szinte kivétel nélkül hittük, hogy lesz jobb. Rajtunk múlik, hogy jobb legyen, és ha a sok jelenlévőn múlik, akkor annak igazzá kell lennie. Itt válik fontossá az az ugyancsak érzelmi indíttatású első szembetűnő jel, hogy sok idős ember volt jelen.
Ugyanis mi megéltük a Kádár korszak kényelmes teljes foglalkozatottságát. Hogy nem kellett lesütött szemmel kerülgetni koldusokat. Hogy a cigányság kulturális beilleszkedése volt a feladat, nem az éhhaláltól való megmentése. Megéltük az elmúlt 22 évet, és tudjuk, nem ezt vártuk a rendszerváltástól, Európától. Hogy a szemétbe dobassák velünk bányáinkat, gyárainkat, marháinkat, szőlőültetvényeinket. Mi már látjuk, mire kellettünk. Új piacnak a tömegtermeléshez, éhbérért bedolgozó gyarmatnak a végtermékben extraprofitáló szellemi érték lefölözéséhez. Ez a tapasztalat a fiatalokban nem lehet meg. Koruknál fogva, és az idegen érdekeket kiszolgáló neveltetésükből eredően. Ezért tudja az idősebbek többsége tisztán látni, ki az a vezető, aki velük együtt gondolkozik, velük együtt látja, mi módon lehet a nemzetet talpra állítani.
Miért nem láttuk ezt 2002-ben? Mert 2002-ben még nem volt elegendő tapasztalatunk a hazugságok feldolgozásában. Nemcsak a keresztény, de a lenézett szocialista erkölcs oldalán állók sem hittük, hogy olyan mélységű hazudozások tudnak jelen lenni a társadalomban, a világpolitikában, amit most nap mint nap megélünk. Hogy ez a 22 év korkülönbségből fakad, vagy a közerkölcs rohamos romlásából, nem tudom. De az tény, hogy a fiatalok a mi tapasztalatainkat nem tudják megélni, és ha nem tartjuk kordában a hazudozókat, akkor lehetőségük sem lesz megismerni. Akkor pedig honnan tudnának különbséget tenni a szabad verseny és a szabad rablás között? Hogyan tudják megkülönböztetni a terroristát a partizántól? Irán atomprogramja most békés, vagy félnivaló?
Tóth Béla 2012.01.23. 5:30
Megjegyzés: már megírtam ezt a bejegyzést, amikor megláttam a Magyar Hírlap vezércikkét: "Hazugságözön a Békemenetről". Egyszóval nem plagizálok, ez van a levegőben, és azok fejében, akik látják a szemük előtt lengetett bunkótól az erdőt.