Ezzel a kifejezéssel illethető apám élete - a különböző megnevezésektől függetlenül -, amikor néprajzgyűjtőként járta Borsod megyét a 125-ös Csepel motorkerékpáron, nevelte a Szinvavölgyi néptáncegyüttest, és 70 évesen hetente vonatozott Szentendréről Miskolcra a vasgyári gyerekeket néptáncra tanítani.
Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben, a Békemenetben. Felemelő volt a sok meglett, idős ember között vonulni, akikkel együtt a fiatal Orbán Viktor melletti kiállásunkat, bizalmunkat demonstráltuk. De egyformán képviselve volt ott minden korosztály, a pocaklakótól kezdve. És jó volt újra énekelni a Kossuth nótát.
A HírTV tudósításához klikk a képre: "Emberemlékezet óta ..."
Ami beárnyékolta az ünnepi hangulatot, az a menet, a vezér-transzparens üzenete volt. NEM LESZÜNK GYARMAT! Nem elég, hogy - hasonlóan a világháború utáni időkhöz - ki kell emelni magunkat az idegenektől származott romjainkból, még azért is meg kell ismét küzdenünk, hogy saját életünket élhessük. Levethessük a kiszipolyozók erőszakát. De végre van valaki, aki hallja a nemzet szavát, és mer az élére állni.
HAJRÁ MAGYARORSZÁG!
Tóth Béla 2012.01.22. 03:40
