Újabb lépés a Sorg-villa szépítéséhez

Az ünnepre kitakarították a villa országúti kerítését, útszegélyét. Sokkal szebb lett. Talán az ezen az oldalon megjelent "Vita a Sorg villáról" (klikk ide! Fotósorozat is van!) bejegyzésnek is köszönhetően (legalább én dícsérjem a magam lovát!)

Kár, hogy a felső szomszéd nem kapott kedvet egy hasonló falukép jobbító tevékenységre. Esetleg egy kötelezettségszegési eljárást kezdeményezhetett volna a közterület felügyelet. De semmiképp sem úgy - egy nagy büntetés kiróvásával -, mint néhány telekkel alább a közelmúltban. Mindenesetre bánt a lelkiismeret, hogy a közterületen az egyik legtöbbet munkálkodó szomszédomat megbüntették röviddel azután, hogy példaként említettem meg a zöldhulladék eltávolításának vitatható megoldásával kapcsolatban (klikk ide!)

Következmények nélkül (2)

Az alábbi bejegyzésben meg lett idézve egy eset arról, hogy a bíróság először 30, később 15 évre ítél ugyanabban az ügyben. Máshol polgármesteri hivatal késedelme több százezer forintos többlet kiadást okozott a polgárnak államigazgatási körben. Ezekről az esetekről az jutott eszembe, amikor a miskolci műszaki egyetemen a 60'-as években berzenkedtünk a túl kemény megítélés ellen.

A felvettek leggyengébb 25 %-át az első két évben kibuktatták. A mechanikai tanszék 0-ás pontot is adott a zárthelyi dolgozat nagyon sok kérdésének bármelyikére, és a végértékelést a pontok összeszorzásával végezte. Így egyetlen 0-ra értékelt kicsinyke kérdés akár pótvizsgához vezethetett. Amikor kinyilvánítottuk nemtetszésünket, ezt a választ kaptuk: "Uraim, aki itt kettessel végez, annak is olyan hidat kell tudnia tervezni, amelyik nem szakad le." El lehet dönteni, ez önkényuralom volt, vagy a hídon járók demokráciája.

Tóth Béla 2012.04.30. Folyt. köv.

Következmények nélkül (1)

Pénteken este az ECHO TV Korrektúra műsorában Fricz Tamás felidézte a 2004-ben megjelent "Egy következmények nélküli ország, avagy a magyar demokrácia erkölcsi válsága" írását. A cím arra a jelenségre utal, hogy Magyarországon a politikai vezetők, a hatalmon lévők cselekedeteit, magatartását szinte semmi sem korlátozta. Sem a közvélemény, sem a sajtó vagy a média, sem a civil társadalom -, legyenek bár ezek a cselekedetek következetlenek, jogszerűtlenek, korrupció-gyanúsak vagy erkölcstelenek. Vajon mi volt ennek a jelenségnek a mélyebb oka? Miért volt, van ez így Magyarországon? A könyvismertetőhöz kilikk ide.

A hírek között éppen azt hallhatjuk, hogy egy másik "független bíróság" felére csökkentette egy ügyben az előző, életfogytiglani ítélet mindenképp letöltendő mértékét. Másik példában (klikk ide) találkozhatunk jogorvoslati precedenssel polgármesteri hivatal önkényeskedésével szemben. Viszont a cechet, azt az önkormányzat állja! Arról, hogy a hivatal bérköltségét terhelték-e meg vele, netán közvetlenül azét a személyét, aki a hibát elövette, arról nem szólt a fáma.  Az biztos viszont, hogy mindenképp az adófizető a "végfelhasználó". Még jó, hogy ÁFA nincs rajta. Szerencséje annak a polgárnak van, akinek van miből megelőlegeznie, kockáztatnia a nem csekély eljárási költségeket jogai érvényesüléséig. Mert a jogos önvédelem hatálya az államigazgatás ökényeivel szemben nem terjed ki.  Az idézett esetekben teljesen biztos, hogy a "jog érvényesülését" biztosító jegyző, bíró, másik bíró ugyanazon papírok alapján döntött.

Csodálkozunk akkor, hogy ez az erkölcsiség átterjed a másik oldalra is? Jól szemlélteti az eredményt az adóhátralékosok listája a két utolsó központi újságunkban  (az áprilisihez klikk ide!).  De legalább már van szégyentábla. Megvalósulásában feltehetően volt szerepe ezen oldalakon tavaly szeptemberben megjelent írásnak is (klikk ide!): http://vizmosasokleanyfalun.blogspot.com/2011/09/szegyenlista-vagy-utepites.html

Persze nem olyan egyszerűek a dolgok, mint  amit egy listából következtetni lehet. Van például olyan, a Rigó u. feletti telek tulajdonosa, aki hozzávezető út nélkül örökölte meg a telkét. Éveken át kérte az önkormányzat segítségét egy út kialakításában. Mindhiába. Ma már az is mindhiába lenne, ha a 224 eFt adótartozását jelzálogként ráterhelnénk az út nélküli telkre, hiszen így értéktelen, forgalomképtelen, eladhatatlan. Mint ahogyan a két mellette lévő önkormányzati is az (volt). Különösen, hogy olyan szabályozást telepítettünk erre a vidékre, miszerint egyetlen, legfeljebb 70 m2 üdülőépület tehető rá. Nagyságától függetlenül.

De a  70 m2 még mindig sokkal nagyobb, mint amekkorát a Sorg-villa hatalmas, csaknem 10 ezer négyzetméteres, védett erdőnek nyilvánított, elvadult szőlőskertjébe lehetne építeni. Azaz a semminél! Akinek köszönhetjük eme érték elértéktelenítését, fennen hirdette, hangerejével elérte, hogy önkormányzati képviselőnek ne legyen felelőssége. De azért  megváltoztathatatlanul lendítse kezét az adófizetők verejtékének sorsáról.

Szerencsére már van fény az alagút végén. A 2011. évi LXXXIX. törvény 2011. július 13-tól jelentős újításokat vezetett be a büntetőeljárások körében. Nevesítette a kiemelt jelentőségű ügyeket, benne a hivatali visszaélést, a közélet tisztasága elleni és a súlyosabb vagyon elleni bűncselekményeket, melyekről szemléltető tájékoztatás található ide klikkelve. Nemrég adtam hírül én is, hogy a jelenlegi kormány programjává tette "A közigazgatást az emberekre kell szabni" (klikk ide!) alapelvet. Ami mindig is alapelv volt a demokráciában, csak nálunk eltorzult. Következmények nélkül! Az is reménykeltő, hogy joggyakorlattá vált a felfokozott politikai véleménynyilvánítás tűrési kötelezettségének szabálya http://index.hu/belfold/2011/09/01/nem_buntetheto_a_felfokozott_politikai_velemenynyilvanitas/

Csakhát - "Isten malmai lassan őrölnek" - tartja a mondás. A sápot pedig addig is fizetni kell. Minél rövidebb ideig akarunk őrlődni, annál inkább figyeljünk oda a választásokra.

Tóth Béla 2012.04.29. Folyt. köv.

Emlékképek a hangerőről

Mai világunkra megroggyantak az értékek. Nem pontosítom tovább, honnan származtatom, mert akkor a másképp gondolkodók rögtön tesznek egy másik állítást, az olvasók pedig azt hiszik el a kettő közül, akinek többet hallják a hangját. Akit érdekel, vonja le a tanulságot, vagy járjon utána, kinek az állítása az igaz.

A '70-es években tüzér tartalékos tiszti tanfolyamon tanítottak katonának. Célszerűen bányamérnököket, geodétákat soroztak be ide, akiknek a geometriai ismereteik lehetővé tették a rövidített kiképzést. Egyik geodéta sorstársamnak egyetemi doktori címe volt. Ő is beosztottként szerezte, tehát nem "vásárolta" (akkoriban pénzért nem lehetett). Olykor-olykor be akart segíteni az őrnagy elvtársnak, amikor belgabalyodott egy-egy trigonometriai levezetésbe az előadása során. Mígnem a parancsnok ráförmedt; "Tőlem akár kandimátus is lehet az elvtárs!  (Nem ér írtam el, ő tudta így.) Itt minden úgy van, ahogy én mondom!"

Aznap, amikor első előadásban leadták a meteorológiai adatok figyelembevételét a lőelemek számításánál, ügyeletesnek osztottak be a gépjármű telephelyre. Az ügyeletes tiszt egy tüzér hadnagy volt, akinek a másnapi éleslövészetre el kellett készítenie az üteg lőtéri lőelemeinek pontosítását a frissen kapott meteorológiai adatok alapján. Megkért, hogy segítsek majd neki a számolásban, amikor visszaérkezik, mert az adatok feldolgozása esetleg nem fér bele az éjszakájába. Majd elment a dolgait intézni. Tényleg sokára keveredett vissza, úgyhogy addigra végeztem a sok táblázat kitöltésével. Kérdezte, hol szolgáltam korábban, hol tanultam meg az eljárásokat, hiszen "még ők is" egy egész féléven át gyakorolták. Mondtam, sehol. Olajipari kutatóintézetben dolgozom.  Viszont leadták délelőtt az előadást, és volt nálam tankönyv. A munkahelyemen is az a dolgom, hogy az irodalomból vegyem át, amit mások már kitaláltak, és nemcsak hogy adaptáljam, hanem fejlesszem is tovább. Nem hitte el. Csak azt nem értette, mi érdekem fűződik ahhoz, hogy őt becsapjam. Egyszer csak megnyugodott - biztos az elhárításról vezényeltek.

Valami olyat akartam mondani; nem biztos, hogy a mundéron kívül nincs élet.

Tóth Béla 2012.04.27.

A félremagyarázásról

Most folyik a facebook Leányfalusi Kaszinójában egy vita. Abból indult ki, hogy az OTP Romániában 14,5, itthon 32,5 % THM-mel ad hitelt. Forrás: homar.blog.hu - A románokat nem szipolyozza ki az OTP. Mi lehet ennek az oka? (Hogy itt se maradjon nyitott a kérdés, röviden, Magyarországon sok területen nem működik a piactörvény, és a jog és államrendszerünk nem kezeli, kezelte az utóbbi 22 évben a tisztességtelen haszonszerzés fogalmát.)

A devizahitelesek megsegítésének félremagyarázása kapcsán tett vádaskodásra válasz bővebben itt:     http://prokontraleanyfalun.blogspot.com/2012/04/felremagyarazasrol.html

Tóth Béla 2012.04.24.

Megjegyzés 2012.04.30.: a parttalanná vált vitát a magam részéről az alábiakkal zárom
Igen Dénes! Nincs értelme, hogy továbbra is elbeszéljünk egymás mellet. A többi olvasó kedvéért említek még meg egy másik nézőpontot, ha ezidáig ők sem értettek volna meg (bár ezt nem hiszem).
Semmit nem szóltam volna, ha az újságíró - aki miatt megszólaltam - "Na ez sem jött be!" felkiáltás mögé teszi irományát. Akkor sem értettem volna vele egyet, de akkor még nem voltam olyan információk birtokában, ami vitaképessé tett volna a témában. Sőt! Csak a figyelemfelkeltés kedvéért használtam a szokatlan, erős jelzőket. Tudom, hogy nagyon is tudatosan választották meg egyes (pardon, többes) újságírók (és mások) a belemagyarázható fordulatot. Azt, hogy a FIDESZ a gazdagok oldalán áll, azt már egyszer bevette az ország. És mégegyszer bevette, hogy az MSZP és az SZDSZ baloldali eszméket követ és követett valaha. A FIDESZ tévedéseit most már mindaddig elviselem - ahogyan már leírtam -, amíg nem nő duplájára az adósságunk. Egyelőre ez az abszolut mérce. Ezekhez a gondolatokhoz szántam korábban az eggyel feljebb olvasható Emlékképek a hangerőről című bejegyzést is.

A közigazgatást az emberekre kell szabni

A közigazgatás átszervezését az állam igyekszik úgy végrehajtani, hogy az új rendszer az emberekre legyen szabva, kényelmes és gyors ügyintézés valósuljon meg - mondta Rétvári Bence (klikk ide!), a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) parlamenti államtitkára pénteken.

Már nagyon várjuk!

Annál inkább ne rejtsük véka alá tapasztalatainkat. Se pro se kontra. Én mostanában az ELMŰ-nél kényszerültem ismétlődő ügyintézésre. Ámulatba ejtő módon javult az ügyfélbarátságuk a korábbi időszakhoz képest. Igaz, ők nem közigazgatás, hanem a vállalkozói szféra. Noha nekik is ki vagyunk szolgáltatva.

Jövő héten irány a strand! Irány Leányfalu!

Jön a korai nyár, mondták a meteorológusok. Jobb híján a riválisoktól kapott szórólapot plagizálom ide kedvcsinálónak. Látott már valaki a leányfalui strandról szórólapot Szentendrén? Pedig vannak helyben néhányan, akik tudnak színvonalas marketinget csinálni. Legyen itt mindjárt példának további három hír, amiért érdemes Leányfalura jönni.
Plusz vándorcirkusz a Kempingnél (kemping is Szentendrén).

Szépül a Sorg-villa

környéke. A 11-es országút kezelője gyönyörűen leburkolta a villa előtt azt a szakaszt, ahol tavaly a regionális ivóvíz nyomócsövet cserélték. Most már szép, sima úttesten közlekedhetünk. És ami a legfontosabb, a hepe-hupákon ugráló kamionkerekek nem fogják apró földrengések áradatával gyorsítani a munkaárok visszatöltés tökéletlenségeinek utólagos tömörödését. Apró szépséghiba, hogy a Karinthy házikó felőli végen 10-20 méteren át még repedések éktelenkednek. De az előregyártott gödrök (előzményekhez kilikk ide!) egyelőre nincsenek sehol.

Bocsánat az ünneprontásért! És a szakmai részletekért. A szemnek most kellemes megoldás mögött (pontosabban alatt) még ott lehet az időzített bomba. Éppen az a tényező, miszerint az egykori munkaárok szakaszán dolgoztak, kelti fel a gyanút. Ugyanis, ezen egybeesés miatt egy bürokratikusan műszaki eljárást lehet feltételezni. A munkaárok visszatöltését követően a végső útburkolat helyreállítást netán egy tapasztalati tömörödési idő kivárását követően végezték el. Amikor már maga a forgalom rázó hatása be szokta fejezni a tömörítést. Csakhogy nálunk van némi egyedi eltérés az útépítők gyakorlatához képest. A legalapvetőbb az, hogy a visszatöltésnek csak a felső, mintegy harmadát szedte vissza, és töltötte újra szakszerűen a közútkezelő. Az alsó kétharmad, a csőágy kiképzés, a munkahelyet biztosító támok visszafejtése a vízművek munkája. Akinek képességeit a közismert ismétlődő csőtörések fémjelzik. Mindenhol, ahol lazán kitöltött "üregek" maradtak, későbbi tömörödés következik be. Az útburkolat megsüllyedését vonva maga után. Minél mélyebben vannak ezek e tökéletlenségek, annál később jelentkezik a megsüllyedés. A folyamatot esős időszak gyorsítja, száraz pedig elhúzza. Lásd a Bp. felé vezető oldalon a csatorna nyomvonalát. Most, mintegy húsz évvel később, a megnövekedett forgalom által felgyorsítva érkezett a felszínre a korábbi fegyelmezetlenség következménye. Ha pedig a csőágyban van a hiba, akkor a cső túlterhelődése, szintezéstől való elhajlása, törése is bekövetkezhet.

Nagyon örülnék, ha a második bekezdés csak a részemről tett vészmadár károgás maradna. Ha mégsem, akkor nem ártana kevésbé bürokratikus, hozzáértő műszakiakat megbízni a falu érdekeinek megvédésével. Tudom! Kioktattak már többször. Nem a mi tulajdonunk az országút. De mi is azon járunk! Mármint a leányfalusiak. Nem mindegy, mennyi gödrön nyúzzuk autóinkat. Hogy három, vagy öt év alatt amortizálódnak le. Igaz, a GDP növekedését segítjük, ha gyakrabban cserélünk autót. Meg az autógyárosok zsebét. A globális szénhidrogén lobbinak pedig nem marad a nyakán veszélyes hulladékként a bitumen. (Ugye, milyen érdekes összefüggés? A bitumen a szeméttelepen elsüllyesztve veszélyes hulladék, az útburkolatba dögönyözve pedig gondoskodik adóink elköltéséről. Ezért is kell a kamion a vonat helyett.)

Tóth Béla 2012.04.15.

A képviselői felelősséghez

Ma a Kossuth Rádióban, az Ütközőben a képviselői főállást kötelező törvényről vitatkoztak. Előzményhez klikk ide "CSAK PARLAMENTI MUNKÁJUKÉRT KAPHATNÁNAK PÉNZT A KÉPVISELŐK"

Tény, hogy az országgyűlési képviselők, amikor már nem választják őket újra, nehéz helyzetbe kerülhetnek eredeti hivatásuk, munkahelyük folytatásakor. Majdnem olyan nehéz helyzetbe, mint egy kismama a gyermeknevelést követően. Azért csak majdnem, mert a képviselők tekintélye nem merül úgy el az ismeretlenség homályában. A kibővült, kialakult kapcsolati tőkéjük teremt számukra akkora vonzerőt, ami az újrakezdést megkönnyíti. Mármint akkor, ha tettek valami érdeklődés felkeltőt. Nemcsak elvoltak, mint a befőtt. Nemcsak megjutalmazták egy jövedelemhelyettesítő szavazógépi beosztással a listán.

Azt hiszem, annak látnánk hasznát, ha a képviselői feladatokat egész emberként végeznének, és valóban a választőkörzetük elvárásait képviselnének. Azzal kezdve, hogy sokat tesznek a választói véleményének megismeréséért, feldolgozásáért, megvalósulásáért, nem utolsó sorban, adott esetben az ellenvéleményük eloszlatásáért.

Kétélű dolognak vélem, amikor valaki képviselői javadalmát kínálja fel jótékonykodásra. Ezzel óhatatlanul a "Könnyen jött, könnyen ment." jelzőt ragasztja hozzá. Pedig aki ott jó, alapos eredményt akar elérni, annak átlagon felül kellene legalább szervezésben teljesíteni, hogy a következmény ne legyen átlagon aluli.

Tóth Béla 2012.04.13.

Vita a Sorg-villáról

Minap egy kedves ismerősöm szememre vetette, hogy a facebook-on egy csodálatos fotósorozathoz asszociációt fűztem. "Ez a fotó akár a Sorg-villa előtt is készülhetett volna. Lásd http://mittelwelt.blogspot.com/ 'villa' keresőszóval" - írtam. Szó szót követett. Majd előkerestem régi fotóimat és itt közszemlére teszem. Az alábbi album (klikk a képre!) kezdő és záró képe a Sorg-villa előtti Duna-parton készült. Igaz, 2003-ban. Akkor még nem önkormányzati tulajdonban volt (a villa). Akkor még nem volt leázva a hall főfala. A diák többsége 2011-ben készült, néhány 2003. körül, de a felirat utal rá.

Kihasználva az alkalmat, néhány további gondolat a villáról. Tudjuk, önkormányzatunk nem képes hasznosítani. Tudjuk, költségvetési hiányát az eladásával tervezi helyre állítani. Nem tudjuk, miért nem:
- törölteti a műemléki védettséget a telekről,
- keres egy vállalkozót az erdő kitisztítására, a fáért cserébe,
- adja bérbe az üvegházakat, lakható melléképületeket a rendbentartásért cserébe,
- rögzít egy beépíthetőségi stratégiát a telekre.
Ezek a lépések (korábban kevésbé keményen is meg lettek fogalmazva) növelnének az eladhatóságot. Mert a vevő nem lenne bizonytalanságban a hasznosíthatóságot illetően. Mert az ingatlan értékesítés első alapszabálya: "Első benyomás csak egy van!". Azaz bozót romhalmazzal kevésbé vonzó, mint egy rendezett kinézetű ingatlan. Tény, hogy a tényleges értéket alig befolyásolja a ráfordított fáradozás, de a potenciális vevők számát, az adásvétel mielőbb megtörténtét, azt viszont jelentősen. Továbbá, mert az ingatlan értéke gyakorlatilag az építési telek mivoltából fakad. Jelen körülmények között erre vonatkozóan a vevő legfeljebb kétes hatályosságú szóbeli ígérvényeket kaphat. Vagy a hatóságoknál kilincselhet elvi engedélyekért.

Feltételezem, Kristály Árpi is ezekre gondolt, amikor a Leányfalui Hírek oldalain így fogalmazott a témával kapcsolatban: "Nosza!"

Tóth Béla 2012.04.12.

Költészet Napja

Hagyománnyá vált, hogy Pávai Patak Márta műfordító (honlapjához klikk ide) erre a napra versbe öltözteti Leányfalut. Érdemes kipróbálni, milyen különös érzés az utcán kitűzött versekbe botlani, és olvashatni.

Van, aki a semmiből is várat épít

Zuglóban a vízcsapból is termálvíz folyik. Dugta ma az orrom elé az internet. Hogy hogyan? Klikk a képre! Nekünk TSZCS gépállomás kell a termálkút szomszédságában, a falu közepén. Az alig valamit érő telkeket a faluszélen, azt próbáljuk eladni, az adósságaink csökkentésére.

Azonnali bevételt jelenthetne a falunak egy hasonló hasznosíthatóságú telek értékesítése. Kicsit bővebben a korábbi javaslatokhoz klikk ide.
Tóth Béla 2012.04.09.

Sültgalambra várnánk? Meddig?

Először a fogyatékosok, most az Erzsébet utalvány. Hecckampány hecckampány után borzolja Európa figyelmét Magyarországra. Idehaza pedig a heccelők sorra etetik a "nem politizáló" népet féligazságaikkal. Amire fel vannak betelefonálók, akik ugyancsak "nem" politizálnak. Zúg a demokrácia - lám -, a kormány már megint nem jót csinált!

Nézzük először a szociális juttatások utalvány rendszerét. Amikor itt Leányfalun, az önkormányzati képviselő testületben a szociális bizottságban voltam (1998-2002.), a legnagyobb gondot nekünk is az jelentette, hogy hogyan érje el a juttatás a célját. Sajnos a rászorulók jelentős része a gazdasági gondok miatt súlyos morális válságba kerül. Hiába adtuk természetben a gyerekeknek az élelmet, az iskolaszereket. Ezzel csak több maradt a családi kasszában az alkoholizmus és a szerencsejáték számára. Tehát ragyogó megoldás, hogy az összes társadalmi juttatás korlátozott felhasználhatóságú eszközön keresztül jusson célba. Így ugyanis a társadalom által nem preferált célok csak munkajövedelemből érhetők el. Tehát a lényeg az összesben van, mert ilymódon nem lehet elkerülni, hogy a szükségletek célba érkezzenek. Kár, hogy nem én találtam ki. Tény, hogy a kártyát is el lehet adni. De ugyan már! A helyi közösség is tehetne annyit saját adójának jó helyre kerülése érdekében, hogy ha nem rászorulót lát szoc-kártyával fizetni, akkor azt kibeszéli, kiközösíti. A rászorulókat nagyjából ismeri a település (bár számomra meglepő volt az adó-tartozók névsora, de erről majd máskor), és nem a kártya, hanem az előbbi, kirívó cselekményeik miatt szólták meg eddig is őket.

A franciák nyafogásából egyelőre annyi látszik egyértelműnek, hogy az utalványkibocsátás valahogy az ő monopóliumukká vált, és a banki extraprofitnál is nagyobbat kaszáltak a mi adónkból. Az itt tapasztalható megnyilvánulásokból is látszik, hogy az Európába történt kegyes befogadásunk annak érdekében történt, hogy a nálunk begyűjtött haráccsal biztosítsák saját "fejlődésüket". (Megemlítem, később talán kifejtem, milyen ügyes találmány a GDP. Akkor is a mi javunkat láttatja, ha egy garast sem fordíthatunk belőle a nemzet felemelkedésére.)

A rokkanttá minősítés felülvizsgálatához. Mikor a strandon dolgoztam, a bicska nyiladozott nap, mint nap a zsebemben a következőtől. Az országúti cirkáló beállt a kettő darab szélesített rokkant parkolóra. Mert neki rokkant igazolvány van az ablakában, és csak az egyikre állnia körülményes lett volna. Kiröppent belőle a strandköpenyes vezető a fitness szalonba, később onnan át a strandra. És ez nem egyedüli jelenség volt. Fel kellett volna jelentenem? A közterület felügyelőnk, a rendőrünk is látta. Magam részéről örülök annak, ha az, aki nincs rászorulva, az nem a dolgozókat fogja szipolyozni! Nem örülök annak, hogy akik odaítélték az érdemtelen minősítést, büntetlenül herdálják a közvagyont és a közerkölcsöt. Nem Schmitt Pálon kellene a port elverni! Ha nem volnának dealerek, akkor nem volna kábszeres. (Erre volt 45 év tapasztalat. Igaz, akkor senki nem védte a bűnözők személyiségi jogait.)

Tisztelt Polgártársak! Vegyük már észre! Egy gondoskodó államunkat már ledaráltuk a spontaneitás mindenhatóságának oltárán. Eltelt 20 év és nem érkezett meg a messiás. Ha nem teszünk semmit, a szélhámosok martalékává lesz mindenünk. Fel kell vállalni az új dolgok kockázatát, és fel kell vállalni a rossz dolgok megszüntetésének terhét akkor is, ha az kényelmetlen. Netán nekünk, magunknak is.
Tóth Béla 2012.04.08.

Gondolatok a károkozásról

Az eredeti hír: vandál garázdaság a HÉV-nél (klikk ide)  Fotó: Blikk
Figyelemfelkeltés a facebookról: Dávid Márton, Rovnyai Attila és mások

Az én gondolataim
Közvetlenül: 1. A vandál kártevések miatt 10-20 %-kal biztosan többet kell fizetnünk a BKV-nek. 2. Ha nincs a nádtűz, lehet, hogy jóval később veszik észre, mi történt, és lehet, hogy kihűl a forró nyom.
Általánosságban és Leányfalura kihegyezve: 1. Ameddig nem fejlődik vissza a jogrendszerünk abból a liberális szemléletből, hogy a kártékony elemeknek is elsősorban a jogait kell szemelőtt tartani, addig a többi nyögheti mások bűnét, hanyagságát, tévedését. 2. Vagyoni károkozás esetén a kár megtérülése legyen a minimumfeltétel.
Üzenet Pánczél András utódainak. Elsősorban ezúton is küldöm részvétemet. Nekem is hiányozni fog. Felejthetetlen személyiség volt. András tudta, de az utódai bizonyára nem, a következőt. A 2009. évi strandi betörés esetében tanúsíthatom, hogy a Pánczél őrző-védő társaság vétlen volt. A kártérítési perben (mivel az önkormányzat őket feljelentette, a körülmények szemléltetése innen letölthető), ha kell, segítségükre tudok lenni.

Tóth Béla 2012.04.05.

Hasonulások, kapcsolódások, asszociáljunk.

Hírcsokor napjainkból:
Tulassayt jelölte díszpolgárnak a fővárosi MSZP 
Távozik posztjáról Tulassay Zsolt professzor > plágium ügy miatt. Tulassay Zsolt a Semmelweis Egyetem (SE) Habilitációs Bizottságának elnöke Tulassay Tivadarnak, a Semmelweis Egyetem rektorának a testvére.
Horn, Medgyessy, Gyurcsány a negatív példa >  Az államfő tegnapi lemondása példa nélküli, Schmitt Pál nem kényszer hatására, hanem morális okokból döntött a távozás mellett - jelentette ki Rétvári Bence a 180 percben.
2004 óta ez volt az első év, amikor 3 százalék alatti a hiány
Egymilliárd forintot fordítanak a diákok nyári táboroztatására
Beismerte az Origo, hogy valótlanságot állított
Az asszociálást az alábbi 10-20 bejegyzés kapcsolatában ajánlom szíves figyelmükbe.

Megjegyzés: akik nem járatosak a kutatási bibliográfiai szabályokban, tudniuk kell, hogy a sajtóban, médiában használatos kifejezés a plágium. Komoly orgánumban tiltott mások által leközölt anyagok megjelentetése az értelmetlen helyfoglalás elkerülése érdekében. Akit érdekel a hivatkozás, az megkeresi magának. (Az interneten sajnos más a szokás, azért, mert a bulvár olvasó csak azt olvassa, amit az orra elé dugnak. Még átklikkelni is ritkán teszi.) Merőben más a szakdolgozatok, disszertációk tartalmi kérdése. Ott a közismert részletek másolt idézése illetlen, csak hivatkozni kötelező rá. Azonban a korlátozott hozzáférésű újszerű anyagokat éppenhogy kötelező beépíteni a szövegbe, hogy a bírálóknak ne kerüljön időveszteségbe az általuk feltehetően nem ismert részletek megismerése. A másolat eredetének egyértelműsítése az egyik fő vitaalap Schmitt Pál fölötti döntésnek. Azonban ha bármi módon meg volt jelölve a forrás, a rosszhiszeműséget kizárhatjuk, hiszen a lebuktatás eszköze benne van az anyagban.

Tóth Béla 2012.04.04.

Köszönjük Rektor Úr!

Köszönjük a rektori tanácsnak (továbbiakban Rektor úr), hogy rávilágított az értelmiségi réteg lényegére. Bármit be tud bizonyítani. Az ellenkezőjét is. Attól függ, kinek a malmára dolgozik. Ezt az állítást eredetileg a statisztikára találták ki. A közelmúltban terjesztettem ki az újságírókra. Most döbbentem rá, hogy sokkal általánosabb törvényszerűségről van szó. Az egész emberiség a bizonygatások körül forog. Csak vannak, akiknek elhisszük, bármit mond, és vannak, akiknek azt sem, amit minden más is bizonyít. Van, akinek papírja van arról, hogy bizonyításra jogosult. A doktorok papírja az önállósági jogot teremti meg.

Igen. Azt hiszem, rövidre fogva, abban lehet a különböző szakmák doktori címében az azonosságot megfogalmazni, hogy a doktor önállóan képes a következőre. Diagnosztizál és megoldást ad. A diagnosztizáláshoz önállóan gyűjti össze az információkat, a megoldáshoz feldolgozza a létező megoldásokat, és azok tanulságai alapján képes megfelelő megoldást alkalmazni. A megoldás újszerűségének mértéke különbözteti meg a doktori fokozatokat egymástól. Az orvosoknak egyenesen tilos mindennapi munkájuk során ki nem próbált módszert alkalmazni. A kutatói szférában ezért még nem adnak kisdoktorit. Ott az újdonság elvárás. Az orvos önállóan vászthat a formák közül; életrepofozza a haldoklót, vagy feladatja az utolsó kenetet. A páciens nincs döntési helyzetben. Utólagos értéknyilvánítása féloldalú.

Semmit nem szólhatnánk, ha a tényfeltáró bizottság tényként tálalta volna, hogy semmi újdonság nem volt 20 évvel ezelőtt dr. (pardon ma már nem) Schmitt Pál dolgozatában. Csak ezzel az a baj, hogy utólag ellenőrizhető. Ehhez éppen azt a részt kellett volna érdemben feldolgozni, ami nem máshonnan származott.

Azonban a megrendelő elvárása mást megoldást diktált. És Rektor úr produkálta a másságot. Betelepülni engedve a csőcseléket a tudomány szentélyébe. Az a Rektor úr, aki a lányomat 2, azaz kettő ponttal túlteljesített felvételi eredménye ellenére helyhiányra hivatkozva nem vett fel az egyetemére. (Lányom szerencséjére a következő éve már a rendszerváltás utánára esett.) Dehát akkor más időket éltünk. Az egyik igazgatóm kandidátusi dolgozatát az Akadémia etikai bizottsága nem fogadta el. Az MSzMP tudománypolitikai bizottsága azonban életműre hivatkozva megadta neki a címet. Rossz nyelvek szerint az '56-os feljelentgetésekben szerzett érdemeket. Értelmi képességeiben azon túlmenően, hogy sokáig kutatóintézet igazgató tudott maradni, mi, beosztott munkatársai más kiemelkedőt nem találtunk.

Fura egy hely ez a mi országunk, benne Leányfaluval. Nem elég a megbecsüléshez világhírben megőszülni. Egy csapatba kell tartozni a döntnökökkel. Különben lehozhatod a csillagokat az égből, észre sem veszik. Igaz, ehhez a döntnöknek észlelő képessége kellene, hogy legyen.

Tóth Béla 2012.04.03.