környéke. A 11-es országút kezelője gyönyörűen leburkolta a villa előtt azt a szakaszt, ahol tavaly a regionális ivóvíz nyomócsövet cserélték. Most már szép, sima úttesten közlekedhetünk. És ami a legfontosabb, a hepe-hupákon ugráló kamionkerekek nem fogják apró földrengések áradatával gyorsítani a munkaárok visszatöltés tökéletlenségeinek utólagos tömörödését. Apró szépséghiba, hogy a Karinthy házikó felőli végen 10-20 méteren át még repedések éktelenkednek. De az előregyártott gödrök (előzményekhez kilikk ide!) egyelőre nincsenek sehol.
Bocsánat az ünneprontásért! És a szakmai részletekért. A szemnek most kellemes megoldás mögött (pontosabban alatt) még ott lehet az időzített bomba. Éppen az a tényező, miszerint az egykori munkaárok szakaszán dolgoztak, kelti fel a gyanút. Ugyanis, ezen egybeesés miatt egy bürokratikusan műszaki eljárást lehet feltételezni. A munkaárok visszatöltését követően a végső útburkolat helyreállítást netán egy tapasztalati tömörödési idő kivárását követően végezték el. Amikor már maga a forgalom rázó hatása be szokta fejezni a tömörítést. Csakhogy nálunk van némi egyedi eltérés az útépítők gyakorlatához képest. A legalapvetőbb az, hogy a visszatöltésnek csak a felső, mintegy harmadát szedte vissza, és töltötte újra szakszerűen a közútkezelő. Az alsó kétharmad, a csőágy kiképzés, a munkahelyet biztosító támok visszafejtése a vízművek munkája. Akinek képességeit a közismert ismétlődő csőtörések fémjelzik. Mindenhol, ahol lazán kitöltött "üregek" maradtak, későbbi tömörödés következik be. Az útburkolat megsüllyedését vonva maga után. Minél mélyebben vannak ezek e tökéletlenségek, annál később jelentkezik a megsüllyedés. A folyamatot esős időszak gyorsítja, száraz pedig elhúzza. Lásd a Bp. felé vezető oldalon a csatorna nyomvonalát. Most, mintegy húsz évvel később, a megnövekedett forgalom által felgyorsítva érkezett a felszínre a korábbi fegyelmezetlenség következménye. Ha pedig a csőágyban van a hiba, akkor a cső túlterhelődése, szintezéstől való elhajlása, törése is bekövetkezhet.
Nagyon örülnék, ha a második bekezdés csak a részemről tett vészmadár károgás maradna. Ha mégsem, akkor nem ártana kevésbé bürokratikus, hozzáértő műszakiakat megbízni a falu érdekeinek megvédésével. Tudom! Kioktattak már többször. Nem a mi tulajdonunk az országút. De mi is azon járunk! Mármint a leányfalusiak. Nem mindegy, mennyi gödrön nyúzzuk autóinkat. Hogy három, vagy öt év alatt amortizálódnak le. Igaz, a GDP növekedését segítjük, ha gyakrabban cserélünk autót. Meg az autógyárosok zsebét. A globális szénhidrogén lobbinak pedig nem marad a nyakán veszélyes hulladékként a bitumen. (Ugye, milyen érdekes összefüggés? A bitumen a szeméttelepen elsüllyesztve veszélyes hulladék, az útburkolatba dögönyözve pedig gondoskodik adóink elköltéséről. Ezért is kell a kamion a vonat helyett.)
Tóth Béla 2012.04.15.
5 éve
