Sültgalambra várnánk? Meddig?

Először a fogyatékosok, most az Erzsébet utalvány. Hecckampány hecckampány után borzolja Európa figyelmét Magyarországra. Idehaza pedig a heccelők sorra etetik a "nem politizáló" népet féligazságaikkal. Amire fel vannak betelefonálók, akik ugyancsak "nem" politizálnak. Zúg a demokrácia - lám -, a kormány már megint nem jót csinált!

Nézzük először a szociális juttatások utalvány rendszerét. Amikor itt Leányfalun, az önkormányzati képviselő testületben a szociális bizottságban voltam (1998-2002.), a legnagyobb gondot nekünk is az jelentette, hogy hogyan érje el a juttatás a célját. Sajnos a rászorulók jelentős része a gazdasági gondok miatt súlyos morális válságba kerül. Hiába adtuk természetben a gyerekeknek az élelmet, az iskolaszereket. Ezzel csak több maradt a családi kasszában az alkoholizmus és a szerencsejáték számára. Tehát ragyogó megoldás, hogy az összes társadalmi juttatás korlátozott felhasználhatóságú eszközön keresztül jusson célba. Így ugyanis a társadalom által nem preferált célok csak munkajövedelemből érhetők el. Tehát a lényeg az összesben van, mert ilymódon nem lehet elkerülni, hogy a szükségletek célba érkezzenek. Kár, hogy nem én találtam ki. Tény, hogy a kártyát is el lehet adni. De ugyan már! A helyi közösség is tehetne annyit saját adójának jó helyre kerülése érdekében, hogy ha nem rászorulót lát szoc-kártyával fizetni, akkor azt kibeszéli, kiközösíti. A rászorulókat nagyjából ismeri a település (bár számomra meglepő volt az adó-tartozók névsora, de erről majd máskor), és nem a kártya, hanem az előbbi, kirívó cselekményeik miatt szólták meg eddig is őket.

A franciák nyafogásából egyelőre annyi látszik egyértelműnek, hogy az utalványkibocsátás valahogy az ő monopóliumukká vált, és a banki extraprofitnál is nagyobbat kaszáltak a mi adónkból. Az itt tapasztalható megnyilvánulásokból is látszik, hogy az Európába történt kegyes befogadásunk annak érdekében történt, hogy a nálunk begyűjtött haráccsal biztosítsák saját "fejlődésüket". (Megemlítem, később talán kifejtem, milyen ügyes találmány a GDP. Akkor is a mi javunkat láttatja, ha egy garast sem fordíthatunk belőle a nemzet felemelkedésére.)

A rokkanttá minősítés felülvizsgálatához. Mikor a strandon dolgoztam, a bicska nyiladozott nap, mint nap a zsebemben a következőtől. Az országúti cirkáló beállt a kettő darab szélesített rokkant parkolóra. Mert neki rokkant igazolvány van az ablakában, és csak az egyikre állnia körülményes lett volna. Kiröppent belőle a strandköpenyes vezető a fitness szalonba, később onnan át a strandra. És ez nem egyedüli jelenség volt. Fel kellett volna jelentenem? A közterület felügyelőnk, a rendőrünk is látta. Magam részéről örülök annak, ha az, aki nincs rászorulva, az nem a dolgozókat fogja szipolyozni! Nem örülök annak, hogy akik odaítélték az érdemtelen minősítést, büntetlenül herdálják a közvagyont és a közerkölcsöt. Nem Schmitt Pálon kellene a port elverni! Ha nem volnának dealerek, akkor nem volna kábszeres. (Erre volt 45 év tapasztalat. Igaz, akkor senki nem védte a bűnözők személyiségi jogait.)

Tisztelt Polgártársak! Vegyük már észre! Egy gondoskodó államunkat már ledaráltuk a spontaneitás mindenhatóságának oltárán. Eltelt 20 év és nem érkezett meg a messiás. Ha nem teszünk semmit, a szélhámosok martalékává lesz mindenünk. Fel kell vállalni az új dolgok kockázatát, és fel kell vállalni a rossz dolgok megszüntetésének terhét akkor is, ha az kényelmetlen. Netán nekünk, magunknak is.
Tóth Béla 2012.04.08.