Leányfalun több vállalkozó is támogatja az egyházakat. Egyikük, miután elvégzett egy munkát a strandon, megkérdezte, mekkora összegről állítson ki számlát. Csodálkozva néztünk rá az igazgatóval - "hát annyiról, amennyiben megállapodtunk". "Nocsak azért" -jött a magyarázat - "hogy a többit a templomnak adjátok!". Nekünk a strand rentábilitása volt az elsődleges. Elszámolás után visszajött a pénztárból, letett egy huszast az asztalra és azt mondta "Akkor ezt adjátok a templomnak!". Éppen elmenőben voltam, ezért a húszezres sorsáról nem tudok beszámolni. De olyan nyomot hagyott bennem, ami engem a jelen cikksorozatot kiváltó megnyilvánulásra késztetett.
Ebbe a katagóriába soroltam azt a képviselő testületi ülési eseményt, amikor a termálvíz hasznosítási indítványaimmal szemben azt a főgépészt szólaltatták meg, akinek sem energetikai, sem mélyfűrási ismeretei sem elméletben, sem gyakorlatban nem vethetők össze az enyémmel. De őt a döntnökök automatikusan az előző hasonló című cikkben bemutatott becsületes katagóriába sorolták. Két és fél év korábbi közvetlen jelenlétem ellenére sincs szemléletváltás a termálvíz hasznosítás terén.
Később kiderült, hogy valahol összekapcsolódás van a konzervatív és a liberális gyakorlatban. Ha a strandon az igazgatóimnak két szakmai vélemény között kellett dönteniük, behívtak mindkettőnket, majd a meghallgatás után döntöttek. Olyan témákban, aminek lényegét a másik félnél (normális helyen beosztottaimnak kellet volna lenniük) is kevésbé értették. Szó se róla, ez a szituáció is nevezhető döntéselőkészítésnek, és ugye a demokrácia alapszabályai szerint a döntéselőkészítésbe be kell vonni minél több véleményt.
De akkor minek a drága taníttatás? A titulus tényleg csak a fizetési besoroláshoz kell? Amikor szóvá tettem, a korábbi igazgatótól azt kaptam, őt nem érdekli a rivalizálásom. Eszem ágában sem volt! A rivalizálás egészen máshonnan merül fel. Én itt, és most is a strand jövőjéről beszélek.
Tóth Béla 2011.10.26.
5 éve
