7 hónapja
2011. 10. 17.
Fejlődésünk záloga, a pályázat
A facebook-on találkoztam ezzel a gondolatébresztő (szerintem) fotomontázzsal. Szerzője Tóth László (fotográfus?). Nekem az ott kitett apropótól eltérő gondolatok jutottak eszembe róla.
1. Kell a kultura, de előbb meg kellene dolgozni érte. Saját erőből kellene tudni elkerülni az éhhalált.
2. Igen ám, de most a megújuló energiára van támogatás! Az 5 % önrész belefér a családi pótlékba, az EU-nak átutalt 95 % meg megy a német napelemgyártók zsebébe. Még mindig jobb, mint azért fizetni, hogy kivágják a magyar marhát, kivágják a magyar szőlőültetvényeket, a maradék földön meg a filléres energiafüvet termesszünk. Ha már voltunk olyan bolondok, hogy felszámoltuk az energiabányászatunkat. Ezt támogatás nélkül. Nemcsak kötelező olvasmányként kellene átfutni a Bánk bán-on, agyunkba kellene vésni a mondanivalóját. Halgassa meg a Kossuth Rádió 14-i Ütköző című műsorának utolsó mondatait a 12:30 iodőpontra klikkelve.
3. Az erkölcsi bukfencet ne a putri előtt álló család nyakába varrjuk! Azt se tudja, mi folyik körülötte, netán hol vezették meg.
Csaknem ilyen bicskanyitogató pályázatírói magatartással találkoztam a napokban, amit el kell elmesélnem itt. Ha elolvassa, meglátja, a képi asszociáció arra az esetre is ráillik. Az utóbbi években több hasonló pályázatírói ajánlatot kellett elutasíttatnom, ezért tartom fontosnak, hogy a leányfalui pályázatok ellenőrzésére használjuk ki minden elérhető erőforrásunkat, és a nyilvánosságot. A nyilvánosság nem a bizalmunkat élvező képviselőink, hanem a szemfényvesztő szélhámosok elleni védelemhez kell, és a lelepleződés valószínűsége miatt csaknem teljes értékű megoldás.
Tóth Béla 2011.10.17.