Miközben a falunk tele van földúttal, a „szakszerű” csatornázáskor elültetett kátyúkkal, nyolcadik éve ülünk a milliárdos értékű ingatlanon. Mára, mire indulni látszik az ingatlanpiac, teljességgel eladhatatlan.
A képen azt látjuk, amint az egyik hungarikum akác csoport kinőtte a villa üvegházát.
A 7,2 hektáros belterületi ingatlan önkormányzati története 2005. körül indult. Ekkora csupasz építési telek értéke Leányfalun még ma is meghaladja a milliárd forintot. Ilyen fajlagos kondíciókkal adták el akkor a strand fölötti árteret. Ekkora önrésszel már tetemes pályázatokkal lehetne fejleszteni a falut. Különösen, ha a lakossággal, hivatalokkal leegyeztetett fejlesztési tervek beadásra készen várnának a lehetőségre.
Akkor, állítólag egy állampolgár kezdeményezésére, a villát a műemlékvédelem szárnyai alá vette. Amivel akár egyet is lehetne érteni, a hozzá közvetlenül kapcsolódó parkkal együtt. (Noha az 1940-es évek elején épült.) Azonban a többi 6 hektár már akkor is lepusztult erdő, kiöregedett gyümölcsös, elvadult szőlőültetvény volt. De a testületi hozzáállás szerint ma is a műemlék tartozéka, minthogy a teljes ingatlan tulajdoni lapján nemes egyszerűséggel a helyrajzi szám alatt a „műemlék” szó szerepel. Ennek feloldásával sem akkor, sem máig nem foglalkoztak képviselőink. Nemrég találtam egy nosztalgikus érdeklődőt, aki azért lépett vissza, mert a műemlékvédelmi hatóságtól nem kapott olyan konkrét leírást, amire egy felújítási költségvetést lehetett volna építeni. Ilyesmivel ugyan az eladónak kellene rendelkeznie, de ők oda küldték a vevőt.
Még 2005-ben mind a 6 hektárt a képviselők védett erdő kategóriában sorolták. Miáltal egyetlen kisméretű gazdasági épület építhető rá. Ezt követően bukott ki a botrány 2006-ban, amikor mitegy 300 millióért akarták eladni. Vajon véletlen volt az elértéktelenítés? Az akkori leminősítés szószólói a mai napig hallatják véleményüket. Valamikor pedig egy vadvonulási folyosó címkét is kapott, holott felülről több szentendrei utca, alulról a 11-es határolja. Szerencsére a közeljövőben felül kell vizsgálni az építési szabályzatot.
Ne higyjék, hogy ezt csak most, a választások miatt írom. A Leányfalu a Világ közepe (mittelwelt.blogspot.hu) blogon 2011. óta több mint 30 bejegyzéssel próbálom rávenni képviselőinket, hogy az eladás érdekében kellősítsék az ingatlant. A facebook.com/bela.toth.927 portálról pedig naponta tájékoztattam 750 ismerősömet az új bejegyzésekről. A képviselő testület pedig beperelt rágalmazásért (más téma miatt, de akkortájt). Természetesen másodfokon is felmentettek.
Mit lehetne tenni? Ha valaki demokratának nevezi magát, mindenekelőtt leegyezteti a lakossággal, mi legyen a terület funkciója. Természetesen a lehetséges változatokat hatástanulmányokkal bemutatva. A döntések előkészítésére a falunkban bőségesen megtalálható komoly szaktudású, elhivatott lokálpatriótákat felkérve, szakbizottságokba delegálva.
A részfunkciók szerint pedig szét kell darabolni, az építési szempontokat elkülöníteni. A védelmek telepítését értelmesen átrendezni. Tahiban a polgármester szerződést kötött a Pilisi Parkerdővel, minden (a magántulajdonban lévőket is beleértve) erdőjellegű terület gondozására. Ilymódon ingyen rend tud lenni a faluban.
Az ingatlanértékesítésnek egyik legfontosabb szempontja: „Első benyomás csak egy van.” Tehát ameddig nem kellően vonzó a kinézete, addig a költségek fedezetére ideiglenes üzemeltetést kellene rátenni (ami netán véglegessé is kinőhetné magát). Csak néhány ötlet: kaland- vagy túlélőpark, fotóvadászat, paint-ball, vízisportos üdültetés a Vadkacsákkal összeszervezve, stb.
A hivatalnoki hozzáállás: „Amely ügy nem oldja meg magát, azzal nem érdemes foglalkozni.” Kicsit „önkormányzatibb” hangzással: „Amihez nem lehet állami pénzt szétosztani...” . Ezért van némi igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy az állam, az önkormányzat rossz tulajdonos. Itt a lehetőség rácáfolni! Válasszunk olyan innovatív képességekkel megáldott képviseletet, aki akar, képes a falu tulajdonával úgy gazdálkodni, mintha a sajátja lenne.
Dr. Tóth Béla 2014.08.15.
Ahol tudják, mi az a marketing:
