(...) Kell nekem ez a lüktetés. És
ez bizonyos életformát is diktál. Itt reggel szoktam dolgozni.
Nekem tavasztól őszig, majdnem fél évig ez az írószobám, ez a
picike ház. Reggel és este dolgozom. Ez a nagy csöndek órája.
Akkor itt csakugyan nem zavar senki.
(...) Leányfalun öt-hat órát,
Budapesten többet ülök az asztalnál, de kevesebb az eredmény. Ha
lehet, nyáron nem utazom el, Leányfalu miatt, hogy a fák, füvek
növését lássam.
(...) Újabban szülőföldemnek érzem
Leányfalut is, ahol az év négy-öt hónapját töltöm.”
(...) Az új könyvemnek ez lesz a
címe: Leányfalu és vidéke. És ebben írok Japánról, Amerikáról
és egyéb országokról, Távol-Keleten tett utamról, mert
Leányfalu, mint tudjuk, csakugyan a világ közepe. (...) Itt volt a
római birodalom határa, itt volt Európa vége. Ahol az én kis
házam áll, a Duna partján.”
(Karinthy Ferenc: Körvadászat)
Idézi Bedő Szilvia a LeányfaluiHírek februári számának 14. oldalán (további emlékek letöltéséhez klikk ide)
ide ollózta Tóth Béla 2012.03.03. 16:00
