Leányfalun mintegy ezer lakó- és mintegy kétezer üdülő-ingatlan van. Az üdülők egyre többen alakulnak át családi házakká.
Van aki meg akarná állítani ezt a folyamatot. Még az iskolát is vissza akarta fejleszteni! Van aki úgy látja, minél többen, minél többel járulunk hozzá az itteni élethez, annál több esélyünk van még otthonosabbá tenni településünket. Talán vitathatatlan; a betelepülést legfeljebb lassítani lehet, megakadályozni soha. Cselekedeteink azonban unokáink életterét alakítják. Visszafordíthatatlanul.
Bár semmiben nem hasonlítunk a magyar falvakra, mi is, akik több éve élünk itt, szeretünk úgy belépni a közösségi helyekre, hogy köszönünk az ottlévőknek. Mert földik vagyunk, mert hisszük, vannak közös gondolataink, céljaink. Nagyon sokan nem szeretjük azokat az újgazdagokat, akiknek az ember a Pajero-ban kezdődik. Aki ilyen szomszédokat akar magának, ne olvassa tovább ezt a cikket!
Madarat tolláról, embert barátjáról - tartja a mondás, mert ősidők óta működő törvényszerűséget fogalmaz meg. Továbbgondolva, a barátom barátja akár lehetne az én barátom is, ha ismerném. Használjuk ki az ebben a bölcsességben rejlő lehetőséget arra, hogy minél kevesebb betelepülő pottyanjon véletlenül a nyakunkba. Hogy hogyan? Egyszerűen úgy, hogy nem leányfalui barátainknak ne felejtsük el felhívni a figyelmét Leányfalura, a Leányfaluról szóló forrásokra. Netán minden olyan alkalommal, amikor valami érdekes történik itthon. Próbáljuk meg elérni, hogy tegye ugyanezt a többi barátjával. Előbb-utóbb eljut ez a láncolat olyan személyekhez, akik valóban gondolkoznak azon, hogy máshová költözzenek, és akkor már a látóterükben van Leányfalu a maga értékeivel, ajánlásaival. És akkor már több esélyünk lesz olyan emberekkel, családokkal találkozni a faluban, aki akár a barátunk is lehetne. És akkor ő is, nemcsak egy jó szívvel ajánlott, hanem baráti környezetbe települ, ahol szívesen éli le életét.
