LEÁNYFALU-n laktak, laknak, idejüket töltötték

LEÁNYFALU-n <a href="http://www.georeal.webzona.hu/lanyfalu">laktak, laknak, idejüket töltötték</a>
mintegy kétszáz neves személy ismertetőjét éri el a képre klikkelve

Hol rontottuk el?

Kérdezte az újság (no nem a központi!) (5) Loszmann János képviselő úrtól augusztusban. Nekem vannak más válaszaim is. Aki pedig európai utat akar még életében a háza elé építtetni, európai települést szeretne maga köré itthon, az elgondolkodik a kérdésen, a válaszokon, és a tennivalóján.

Szerintem alapvetően a hittel van a baj. Azt hisszük, aki a nyájunkba tartozónak vallja magát, az mindenben jó. Azt hittük, aki jól tud költekezni, az jól fog tudni pénzt csinálmi akkor is, amikor már a régi kapcsolatok nem működnek. Azt hitték, a Sorg-villa és tsai csak mozdíthatók lesznek egy ciklus alatt, akkor is, ha semmit nem tesznek az állagmegóvás és a kellősítés érdekében. Azt hitték, a strandot elég "közös erővel életben tartani", mert a messziről jöttek csak nem tudják felélni az összes hozadékot. Azt hiszik, ha nem kellő gonddal felügyelnek egy intézményt, akkor az magától képes a maximumot szolgáltatni a tulajdonosának. Azt hiszik, hogy a tulajdonlás önön magától teremti meg a versenyképességet a tulajdonosnak. Legfőképpen azt hiszik, ha valakit megválasztottak vagy beválasztottak, annak ettől bebetonozott polihisztor esze teremtődik.

Én pedig állítom, ha továbbra is azt hisszük, nem kell számtalan referencián keresztül meggyőződni arról, kit válasszunk, akkor addig írhatjuk a vargabetűket a kátyúink körül, amíg az evolúció nem talál helyettünk megfelelőt. De ne feledjük, a referencia kívülről kell, nem önfényezésből. Tehát a referenciát le is kell ellenőrizni. Az ellenőrzés pedig idő és fáradság nélkül sehol nem ad reális eredményt.

Tóth Béla 2011.09.12.