Bár a vita mindössze az ünnep politikai hangvételének mértékén alakult ki, a semminél már ez is több. Elöljáróban leszögezném, nekem is az a véleményem, hogy az ünnep elsődleges célja a megemlékezés. Ezért a számomra legszentebb március 15-e megünneplése azóta csorbult, mióta kitalálták a tavaszi fesztivált. Hosszú idők óta először tetszett ismét az országos hivatalos ünnepség. A leányfaluihoz nem volt szerencsém. Természetes viszont, hogy az ember mindent a jövője érdekében tesz. Az ünnepelt ősök megérdemlik felemlegetni, mitől halhatatlanok, miben járulnak hozzá ma is jövőépítésünkhöz.
Sohasem tudtam azonban megérteni azokat, akik még a kampányidőszakban is fennen hirdették, ők nem politizálnak. Úgy rendeztem el magamban, nem tudják, mi az a politika. A politika mentességet igérő jelöltektől pedig mindössze (tudott vagy tudatlan) hangulatkeltő szólamnak tulajdonítottam, a pártsemleges kifejezés helyettesítésére.
A párt fogalma - szabad megfogalmazásban, és elméleti értelemben - ugyanis egy olyan embercsoportot takar, akik egy konkrét eszmerendszer mentén hiszik a társadalom sorsának jobbítását. Ilymódon a pártban gyülekezők, munkálkodók jövőteremtő gondolataikat abból az adott eszmerendszerből indítják, és oda csatolják vissza. Vannak persze csoportosulások, akik pártnak nevezik magukat, személyek, akik hirdetik valamilyen párthoz, eszméhez tartozásukat, de valójában az álca mögé bújva sütögetik saját pecsenyéjüket. Mindaddig, amíg a társadalom nem tanulja meg felfedni az utóbbi szemfényvesztőket, nagy vargabetűkkel pocsékolja energiáit. Mert energiája a népnek van. A politikai osztály csak vezényli hovakerülését (és ezért nem osztály!). A lakosság felemelkedésére, idegen nációk zsebébe vagy a szemétdombra.
Hatékony fejlődés pártokra épülő társadalom irányításban tud megvalósulni. Hiszen a pártból delegált személy elvben már egy célirányos kollektív bölcsességen megszűrt véleményt képvisel. Szemben a "megválasztottak, tehát okos vagyok!" polihisztori önhittel hadakozó személyek csapatával. Az önkormányzatoknak sem hátrány, ha nem mennek szembe a kormány elképzeléseivel, ha képviselői belülről ismerik a közös célokat és eszközöket.
Azért is teszem közzé ezt az eszmefuttatást, mert egy általam nagyrabecsült, és más beállítottságúnak vélt önkormányzati képviselő szájából hallottam a stranddal kapcsolatban (amikor még jobban állt!), hogy - "az önkormányzat rossz tulajdonos, nem látod?". Lehet, hogy a rossz neveltetésemből fakad, de nekem ez a sztereotip szöveg fáj, és szerintem hamis. Hogy más példát ne hozzak, a világválság szigorúan a magántulajdon működésének következménye. A helyreállítására pedig a világ a vétlen adófizetőket akarja kényszeríteni. Minthogy a gyeplő a politikai osztály kezében van, csak félrevezető szónoklatokkal háríthatja másra a felelősséget. Ha pedig a nép nem képes rá, vagy hitét vesztett abban, hogy odafigyeljen, mi folyik a feje felett, kiszolgáltatott helyzetben marad. Hiába vannak akár tudós tagjai is. A politikai osztály jóhiszemű tagjai számára egyik nemzetközi hírű professzorom tanítását említeném: "egy feladat megoldásához, még a legegyszerűbbéhez is, kellő alázattal (körültekintéssel) kell viseltetni." Tehát nem elég hinni a megoldás képességét, minden feltételt biztosítani kell a diagnosztizáláshoz, az eszközök hozzárendeléséhez, a terv következetes végigviteléhez. Ha ő nem képes rá - miért is lenne képes az ezernyi szakismeret féleséget igénylő döntései mindegyikében -, akkor delegálói tudására támaszkodva válassza ki a jó döntés eszközét. De alázatos hozzáértés híján kicsi a valószínűsége az optimális eredménynek. Én úgy gondolom, aki embertársai verejtéke fölött rendelkezik, annak kötelessége optimális döntéseket előteremteni, az eredményt elemezni. Ha ehhez segítségre van szükség, akkor azt megszervezni.
Dr. Tóth Béla (nem S!)
5 éve
