LEÁNYFALU-n laktak, laknak, idejüket töltötték

LEÁNYFALU-n <a href="http://www.georeal.webzona.hu/lanyfalu">laktak, laknak, idejüket töltötték</a>
mintegy kétszáz neves személy ismertetőjét éri el a képre klikkelve

Kiegészítések településfejlesztésünk (fél)igazságaihoz.

Nagy örömmel olvashattuk a Leányfalui Hírek márciusi számának 4. oldalán, hogy a településfejlesztési egyszemélyi szakértő és az alpolgármester már nem akarja elkótyavetyélni a Sorg-villát úgy, mint 2006-ban.

Igen. Sajnos az önkormányzatunk nem üzleti vállalkozás. (Bár úgy tudtam, kapitalistává törekvésünk éppen a tőke mindenható hajtóerejének hitére vette az irányt. Akkor az államigazgatás miért lenne kivétel! Pontosan ezt célozta a FIDESZ a parkoló társaságok önkormányzativá tételével. Az extraprofit helybentartása, útfejlesztési tőkévé formálása érdekében!) Ugyanis az üzletember kétféle módon fejleszt. Vagy előre megtermeli a tőkét, amit be akar fektetni, vagy megbízható üzleti tervet készít és követ a hitelek törlesztésére.  A döntések közelébe pedig kizárólag ellenőrzött szaktudású személyeket enged. A hittel nem elégszik meg. (Mármint amíg a saját pénzével kufárkodik. A többieké szabad préda lenne?)  De legfőképp kitűzi céljait, és ahhoz igazítja gazdálkodását. A strandon 2007. óta nincs üzleti terv. Pontosabban az sem terv volt, hanem a terv előkészítését célzó, tanulmánynak nevezett szakszerűtlen iromány. Szerzőjének közgazdász mivolta ellenére például a törlesztések legfontosabb alapjául az amortizációt jelölte meg. Had menjen ismét veszendőbe, amit már végre sikerült megszerezni. Az a baj egyes újkapitalistákkal, hogy a bevételt csak sültgalambként tervezik. Ha nem potyog elég, majd lesz valami. De azért a galamb lesz a felelős.
Arról nem kerestem dokumentumot, hogy a fent idézett ülésen az üzleti terv kidolgoztatására jóváhagyott 2,8 MFt sorsa mi lett.

De egyelőre maradjunk a Sorg-villánál. Még 2006-ban létrehoztak egy bizottságot, amelyik felméri, hogyan lehet hasznosítani az ingatlant. Úgy tűnik, máig kevés volt az idő a településfejlesztési döntnökeinknek elképzelésüket a falu tudomására hozni. De mások véleményét  is szó nélkül söprik a szőnyeg alá ("Miért nehéz eladni a Sorg-villát?" és előzményei a blogon 2009.02. hónaptól). Az, hogy 2004-ben Leányfalu kezdeményezésére lett az egész 7,2 hektár műemlék - erdővel, vízmosással, vaddisznókkal(?) együtt - az már a múlt. Legfeljebb az indítékon törhetjük a fejünket, és azon, miért nem volt bevonva (akkor sem) a döntésbe a közvélemény. De. Egy kevés pénzzel, és persze sok akarattal lehetne a műemléki védettséget a célszerűre mérsékelni. Annakidején Kolos Virág-nak, valamint a református templom számára is, sikerült a Móricz-kertből lefaragni. Persze ott volt (másirányú) érdekeltség.

Minden érdemleges pályázónak megengedték építő fejlesztési terveiket bemutatni. Akkor miért nem véglegesíti ezt a lehetőséget hivatalossá a polgármesteri hivatal? Akár pénz nélkül képes lehetne rá. Azaz határozatilag ki kellene jelölni hová, mennyit engedünk (nem a Hivatal, a Falu!) építeni. A Geo-Real Services Iroda 2009. februárjában közzétett egy javaslatot, milyen elvi telekalakítással lehet az ingatlant a befektetők számára vonzóvá tenni. Túlságosan nagy pénzekről van szó ahhoz, hogy egy vevő műemlékvédelmi és önkormányzati határozatok nélkül, szóbeli ígérvényekre alapozva vásároljon fel egy nagyértékű ingatlant. Hiszen elsősorban üzletembert (lásd feljebb) várhatunk vevőnek. Magam is olyan családot keresek, aki ráépítési tervek nélkül élne ezen az ingatlanon, hogy Leányfalunak minél eredetibb formában maradjon meg. De ilyen vevőt találni, vajmi kevés eséllyel lehet. Ezért csekély erőt áll módomban erre fordítanom. Elsősorban ezért született a "Leányfalu - A Világ közepe" portál (http://mittelwelt.blogspot.com), ami bemutatja, hogy Leányfalura érdemes költözni. Hátha eddig nem tudta ezt a leendő vevő.  Kérem, segítsék ezt a kirakatot azzal, hogy minden különleges dologról tájékoztatnak.

Termálvíz értékesítés. A régmúltra csak annyiban érdemes hivatkozni, hogy gondolkozzunk el azon, milyen ördögi erő téríti el Leányfalu képviselőit szinte az önkormányzatiság kezdetétől érdemleges turisztikai bevételek képzésétől. Materialista lévén szívesebben keresem a magyarázatot például Simon Péter és csapata (lásd Castrum Leányfalu Kft) üzleti érdekeiben, amely szerint a turistát nem szabad Visegrád, Lepence előtt feltartani, és most már a fürdővendégeket Szentendrétől elvonni. Az üzletember feltehetően megkereste azokat a csatornákat, ahol az idegen érdekre fátyol került. De ők nem hibáztathatók. Mindössze építik a kapitalizmusukat. Leányfalu érdekeit védjék a leányfaluiak!

Folytatása következik.