Egy "zöldmezős" vállalkozás azzal kezdődik, hogy felmérik, arra, amihez a vállalkozónak képessége van, mekkora a piac felvevőképessége. A következő kérdés, hogy az eladható termék, szolgáltatás költsége mekkora. Hát ennek a két kérdésnek az összehangolásáról szól az üzleti terv. Elsősorban a következő év tekintetében, de a távoli jövőt nézve is. Az utóbbit azért, mert a tervezhető változások előkészítését már ma meg kell lépni, ki kell gazdálkodni. A terv megvalósulásának év végi elemzése pedig rávilágít az esetleges tervezési hibákra, kiküszöbölési lehetőségeire, a menedzsment tervezési és végrehajtási képességeire.
Egy tulajdonos nem engedheti meg, hogy vagyona elkopjon, és ne termelje ki az összes költségein túl a tartozásait és a tisztes vagy busás nyereséget. Ha volt befektetése, akkor annak forgalmi értéke sem csorbulhat. Azaz, legalább akkor meg kell térülnie a befektetésnek, ha eladja a vállalkozását. De a világválság előtt többnyire úgy tervezték egy ingatlan bérleti díját, hogy az 8 év alatt visszatermelje a befektetést, kamataival együtt (értékbecslési alapszabály volt a banki szférában). Ma már talán kénytelenek szerényebb megtérüléssel beérni.
Egy település strandjának piacát lehet összetettebben is értelmezni. Ha magánkézbe kerülne, akkor keményen a fürdőzőktől származna az összes bevétele. Az a bevétel is, ami a büféseken keresztül bérleti díjban realizálódik. Egy önkormányzati tulajdon megengedheti magának, hogy a bevétel egy részét szétterheli a település többi vállalkozóira is, Mindazokra, akiknek hasznot hoz a strand jelenléte. De Leányfalun van számottevő ilyen vállakozás? A strand területén kívül? Márpedig, ha az önkormányzat magára vesz a strand költségeiből, akkor az ő költségvetésében kell a bevételi oldalt állnia. Ha nincs más, akkor az adófizetők zsebére.
A bevételek tervezésének első lépése az üzleti stratégia. A reális változatok közül példaként említem a két szélső lehetőséget. Az ideális - szerintem követendő és megvalósítható -, hogy a strand minden tárgyévi költségét fedezi, továbbá legkevesebb 20 MFt-tal hozzájárul az önkormányzati vagyon felújításához, fejlesztéséhez. Akár a stratégia része lehet, hogy az ügyvezetőt aszerint premizálják, mennyivel teljesíti túl a 20 MFt adózás utáni eredményt.. Tény, hogy ennek megvalósításához sokat kell dolgozni. Ki kell használni a több termálvíz értékesítés lehetőségeit (a létezőket és a kidolgozandókat), növelni kell a látogatottságot, csökkenteni az időjárástól való függőséget. A másik a minimál-stratégia - ami még mindig több annál, mint hogy "közösen megpróbáljuk életben tartani" -, arra az időre szólna, amíg nem találunk olyan vezető stábot, aki felelősséget vállalna a nyereséges üzemeltetésre. Ennek lényege az lehet, hogy félretéve a saját kútfőből származó (beleértve a faluban létező szellemi erőt) fejlesztés gondolatát, minimalizálni kell a költségeket annyira, hogy a strand képes legyen magát fenntartani, beleértve egy állami pályázat elnyerését. A költségminimalizálás egyik elengedhetetlen eleme ekkor a téli üzemeltetés kemény visszafogása. Érdemes megnézni a január 14-én az ATV által a hazai turizmus tárgyában készített "reklám"-riport második felét, utolsó negyedét (elérhető a "Leányfalu - A Világ közepe" http://mittelwelt.blogspot.com blogból) és a hozzá linkelt eszmecserét a http://prokontra.leanyfalun.blogspot.com "Hogyan gazdálkodunk Leányfalun?" szekciójáról. A legtöbb termálvizet fogyasztó "élmény"-medence 440 négyzetméterén a műsorvezető egymagában csalogatta a vendégeket. Félreértés ne essék! Most nem a látogatottságunk keservén példálózok, hanem a marketingen.
Hogy mielőbb fel kellene ébredni, misem példázza jobban, mint a legfrissebb Pilis-Dunakanyari Hírmondó egyik cikke: "A gyógyturizmus alapját a Pap-szigeten találták meg". Bocsánatot kérek a pesszimista asszociációért: egyrész hagytuk elenyészni azt az áldozatos munkát, amit eleink a termálvizünk gyógyvízzé nyilvánításába fektettek, másrészt ölbetett kézzel nézzük, hogyan csonkítja tovább Szentendre a piacunkat. Szó sincs arról, hogy Szentendrét, vagy a folyamat mögött lévő személyeket hibáztatnám. Ők vigyáznak az érdekeikre, értékeikre. Hogy mekkora elhivatottsággal, annak megintcsak van - akár több - leányfalui kapcsolódása. Megér egy újabb bejegyzést a blogban.
Dr. Tóth Béla
2011.06.17.
Megjegyzés: egy reklámriport értékének hiteles bemutatásához a Duna TV-nél dolgozó Elek Sándort (földink) kérdeztem meg. Egy perc adásidő 100 eFt. Ha egy 15 perces műsor teljes szerzői jogát meg akarja kapni a megrendelő, akkor körülbelül 2,5 MFt-ot fizet 1,5 helyett. Tehát véleményem szerint az ATV strandi betétjén szűken számolva 1,5 MFt ajándékot hagyott kihasználatlanul a fürdővezetés. 2011. július 17.
