A facebook-os gondolat-cseréhez klikk ide!
Sajnos nem olyan magától értetődő, mint ahogyan az kívülről látszik. A találmányok sorsa az előző rendszerben is nehéz volt, de a rendszerváltás óta még nehezebb.
Kádár alatt a központi vezetés tudta, hogy a fejlődés az újításokban, feltalálókban van. Ezért adminisztratív eszközökkel folyamatos kampányokat tartott fenn. Ha egy dolgozó panaszkodott a párttitkárnak, hogy az újítását nem akarják használni, akkor nagyon jó felsőbb haverjainak kellett lennie az igazgatónak, hogy továbbra se foglalkozzon vele. Azoknak nem sikerült kiverekedni magukat az érdektelenség alól, akik újdonsága nem tartozott a vállalata működési körébe. Ekkor már a pártvezetés sem tudott erőszakot venni a vállalatvezetésen.
A rendszerváltással megszűnt az állam beleszólása a gazdaságba. Hiszen a MALÉV-et felvásárolni sem volt jogunk, nemhogy állami céget alapítani valami nemzeti érdekre hivatkozva. Bár úgy tűnik - megkésve bár, - a kormány megtalálta a kiutat ezzel a többször meglépett kiemeltté nyilvánítással. Tehát minden vállalkozónak szuverén joga lett támogatni, vagy sem, az új gondolatokat.
Ellenben a '90-es években egy találmány levédési költsége felhúzott 1,5 MFt-ra (amikor még egy fillér haszna sincs senkinek belőle). A jelenkorról nincs tudomásom, számomra az előbb írottak miatt elérhetetlenné vált. Feltételezem, mint ahogyan a többi fordulat, ez sem véletlenül lett így. Az extraprofitot termelő újdonságokat vegye csak meg a gyarmat a "fejlettektől" (egyértelműbb példa: a sziléziai szén előbbre való, mint a magyar). Az agyelszívásra pedig rohamléptekben kifejlesztették az internetet és Google-t. Aki nem tudná, a Google többet tud róla, mint saját maga. Akkor is, ha nem használja. Ezért zárta le most Irán az internetes elérését. Meg'hogy az izraeli vírusok ne jussanak újra az atomlétesítmények számítógépeibe.
És egy leányfalusi példa dióhéjban a úszómedencei sátor levegőjének termálvízzel történő fűtéséről. Megsokallva a gázszámlát, a sátor tulajdonosa (nem a falu) hozott egy támogatási pályázati tervet a termálvízzel való fűtésre. Az akkori főmérnök a 15 MFt-os beruházást és az 5 m3/óra plusz termálvíz igényt sokallotta. Saját tervezésben megoldotta a célkitűzést 6 MFt beruházásból, és az úszómedencét kiszolgáló termálvíz hulladék hőjéből. Erről itt adtunk tájékoztatást (Klikk ide!) Az igazgató jutalmul bemutatta főnökeinek, hogy a főmérnök évente csak 1,5 millójába kerül a falunak. A főmérnök csinált egy ellenkimutatást, hogy az abban az évben végzett fejlesztései a jövőre nézve 4 MFt/év kiadáscsökkentést, illetve bevételnövelést eredményeztek a saját bérköltségén túlmenően. Hálából a legfelső körök - amikor az igazgató lemondott - nem a főmérnököt választották igazgatónak. Az új igazgató a sátor tulajdonosától jelenleg (pontosabban az utolsó megbízható információmig) 5,1 milló adósságot tűr el. Rokoni kapcsolatán keresztül megpróbálta elérni, hogy a volt főmérnök büntető eljárás alatt álljon, amikor az ő szerződés-hosszabbítására kerül sor. Szerencsére a bíróság hamarabb felmentette a megrágalmazottat.
 facebook.com (Klikk ide!) | Egyszóval. A rendszerváltás egyik mulasztása, hogy a rivalizálásból nem zárta ki a sógor-koma-uram-bátyám döntéseket. A helyi apróságoktól kezdve a nemzetközi méretekeig. A szemfényvesztő és mószeroló megoldások érvényrejutását pedig felerősítette a munkanélkülivé válástól való félelem. Beleértve ebbe a gyarmatokon épített autógyárak esetét is. |
Tóth Béla 2012.09.25.
